Blog
Az Edzésen Tanultak Alkalmazása A Hétköznapokban
Esés a gyakorlatban
Az ember nem tervezi azokat az alkalmakat, amikor megbotlik, elcsúszik, vagy más miatt elkezd zuhanni a talaj felé. Ezekben a helyzetekben nincs idő gondolkodni, az agyunk a meglévő mintáinkhoz fog nyúlni, és igyekszik a másodperc tört része alatt kihozni a helyzetből, amit lehet.
Ha tanultunk esni, és ezt gyakoroltuk is addig, hogy beépült a testünk eszköztárába ez a mozgás, akkor ez a minta is a rendelkezésünkre fog állni. Így az agyunk tudni fogja, hogy mit csináljon, milyen izmot feszítsen meg és mikor, és így van esélyünk megúszni egy nagyobb esést is néhány felszíni sérüléssel. Egy ilyen esetről szól a következő beszámoló.
A képek a helyszínen készültek, a beton peremben akadt meg Rebinek a sarka, miközben hátra lépett volna – és onnan esett hátra az árokba. El lehet képzelni, hogy a megfelelő technika nélkül egy ilyen esésnek milyen következményei lehettek volna..
Ha sose tanultunk esni, akkor általában az az ösztönös reflex kapcsol be, hogy a kezünkkel próbálunk tompítani, és az ijedtség miatt megfeszítjük magunkat. Egy nagyobb energiájú becsapódásnál így jó eséllyel valahol el fog törni a karunk, vagy az a testrészünk, ami először leér a talajra.
Háttal bele estem egy kb 1-1,5 méter mély, kibetonozott aljú árokba, és elképesztően olcsón megúsztam. Nagyjából 2 méter volt a magasság, ahonnan már zuhant a testem. Felületi sérülésem van néhány, 2 helyen rántottam le a bőrt a kezemről, meg a combomat lehúztam a csatorna szélén, ami látványos külsérelmi nyom. Ezen kívül bevertem a fejem, de fel sem dagadt. Az esés előtt biztos, hogy nem figyeltem, mert nem vettem észre, hogy már nem tudok hátrébb lépni, ugyan is nincs ott semmi. Viszont az esésben végig ott voltam. Minden lassan történt, és elképesztően lágyan. A fejemet sem bekúrtam, csak egy kicsit oda ütöttem. Az esés módszerekkel amiket gyakorlunk, megtanulunk azokba az irányokba esni, hogy kevésbé sérüljünk, viszont vannak olyan pillanatok, amikor pont ugyan azt, ugyan úgy nem lehet megcsinálni, mint amit gyakorlunk edzésen. Viszont van amit igen. Magát az elvet. Hogy ha görcsösen zuhanok, akkor azt az energiát elnyeli a testem, és nem vezetem át sehova. Akkor oda is verem mindenem, mindenhova, és most legalább 1 törött csontom lenne. Egy ponton viszont kell, hogy meg feszítsem az izmaimat, nem egyszerre, nem görcsösen, hanem az érkezésnél, amikor becsapódok, (és így azt is tudom, hogy hova értem földet, mert azon az oldalamon van most izomláz) mert ahogy végig megy az energia a testemen, tovább adja egyik izom a másiknak. Ebben is tapasztaltam a lágyságot. Lágy tudtam maradni, mert értettem, hogy mikor kell megfeszítenem az izmaimat, amivel megóvtam a testem. Összességében nagyon olcsón megúsztam, és mindez annak volt köszönhető, hogy már van valamennyi fogalma a testemnek az esésről. Köszönöm az edzéseket, az alkalmakat, a társakat!
