Blog
Az Edzésen Tanultak Alkalmazása A Hétköznapokban
Feszült helyzet feloldása
Ha valaki megfogja a karunkat vagy a ruhánkat, abból többféle módszerrel ki lehet szabadulni, több technikát is tanulunk erre edzésen. A fizikai kivitelezésen túl van még egy fontos része ezeknek a gyakorlásoknak: arról is tanulunk, hogy a mi mozgásunk, a kisugárzásunk, az izmaink megfeszülése vagy ellazítása milyen hatással van a másik emberre. Milyen tettünk milyen reakciót vált ki a másikból? Hogyan tudjuk úgy alakítani a helyzetet, hogy elkerüljük a fizikai konfrontációt?
Ha megfeszülnek az izmaink, és erővel próbálunk szabadulni, azzal jó eséllyel azt érjük el, hogy a másik izmai is megfeszülnek és még erősebben fog fogni. Ha jelét adjuk annak, hogy bunyóztunk már, vagy ütni készülünk, akkor arra késztetjük a másikat, hogy ő üssön először.
Viszont ha ártalmatlannak mutatkozunk és lazák maradunk, akkor nem adunk olyan ingert a másik félnek, amire az ő agya tudna reagálni. Így jó eséllyel el tudunk sétálni, ki tudunk szabadulni a fogásból anélkül, hogy elfajulna a helyzet. Lazának maradni nem könnyű egy ilyen helyzetben, de meg lehet tanulni. Természetesen eközben készenlétben vagyunk, hogy ha mégis szükség lenne rá, akkor meg tudjuk védeni magunkat, de alapvetően a helyzet békés feloldása a cél. Ennek a gyakorlása, az elvnek a megértése hasznos tud lenni akkor is, ha valaki szóban fenyeget minket. Egy ilyen esetről szól a következő beszámoló.
Este már kevés önkiszolgáló pénztár volt nyitva, és ahogy az egyiknél elkezdtem lecsippantani a cuccokat, a hátam mögül kiabálva odajött egy ember, hogy elvettem az ő helyét. És észrevettem magamon, hogy azzal fordultam oda hozzá, amit a fogásbontásnál gyakoroltunk: kitérés, laza izmokkal, nem támadóan, de azért a karom közöttünk volt szükség esetére. Ez a „bocs, nem akartalak feldühíteni” hozzáállás egy olyan minta, ami tanítja a testünknek, hogy nem kell befeszülni, ha valaki közeledik felénk. Persze felment bennem az adrenalin, de nem visszakiabáltam, és nem is szorultam össze – ez az a két reakció, ami egy befeszülésből kijönne. Hanem felmértem a helyzetet és elmondtam neki, hogy ne haragudjon, de eddig egy szabad pénztár mellett állt. Erre leállt nála a rendszer, némi szünet után megköszönte és elment dolgára. Majd később még összetalálkoztunk a folyosón, és akkor elnézést kért és elköszöntünk.
Ebben felismertem azt a helyzetet, amiről edzésen többször beszéltünk, hogy lehet, hogy a másiknak csak rossz napja van, nem kell ezért feltétlen kiütni. Ha nincsenek a fogásbontásos tapasztalataim, hanem lefut valamelyik alap reakcióm, akkor továbbgyűrűzött volna a kiabálás, és vagy ő, vagy én, vagy mind a ketten gyomorgörccsel távoztunk volna a helyzetből. Aminek a feszültsége valahol, valakin vagy valamin csattant volna. Ehelyett emberek módjára sikerült kezelni a dolgot, ami arra is kihat, hogy utána hogyan közlekedünk, mit viszünk haza.
